A fizetett horkoló vallomásai
Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai
Munkához jutottam, postásság (szakosodott üzenetvivő), majd időelemzőség után végre fizetett horkoló lehetek. Jó munka, most nem a nyugdíjnaptól meg az ebektől félek, leütnek, foguk hegyére tűznek, arra kell csak vigyáznom, el ne áruljam, ki a kenyéradóm, s persze, hogy dolgom becsülettel végezzem.
Kalandos volt a próbaidő, megvallom, majdnem nem én horkolhattam. Az egész tulképp június 23-án kezdődött, mikor a Széchényi Könyvtár honlapján a következő üzenet tűnt elő: „Tájékoztatjuk Tisztelt Olvasóinkat, hogy az Oroszlános udvarban tartott L'Oreal rendezvény váratlan fordulatai miatt az OSZK június 24-én zárva tart." Akkor még a könyvtár olvasójaként próbáltam megfejteni, mi történhetett a rendezvényen, megkötött az alapozó?, túlcsordult a szemfesték?, mi az, ami miatt egy nem csekély méretű könyvtárat egy teljes napra bezárni kényszerülnek, de kutatásaim kudarcba fulladtak. Ám nem kívánok haladó karavánokra acsarkodni, inkább megváltoztattam éltem.
1 részlet
NAGY KOPPÁNY ZSOLT: JOZEFÁT ÚR, AVAGY A REGÉNYKEDÉS
Alexandra - Irodalmi Jelen Könyvek kiadása, Budapest, 2006
- részlet -
12. fejezet, amely szerkesztve tartalmazza Jozefát úr gondolatait a könyvtárban
„Az átlagosnál valamivel többet időzök a könyvtárban szabadság alatt, és bár tetszik, azért szívesebben cicáznék Lénával egy nagy, kettőnkre méretezett franciaágyban.
Fel-felnéz az ember, főleg, ha elkezd fájni a szeme, az ujja, a feje, a nyaka vagy a háta. És bizony jó felnézni olykor, nem csak az információs tábla jelzései miatt: a lányok miatt is érdemes felnézni. Mert nagyon szép lányok járnak a könyvtárba. A fene tudja, miért. Ezen a lóhúgymeleg nyáron egyre ritkábban szépek a lányok. A városban. A könyvtár viszont - úgy tűnik - konzerválni tudja a szépségüket. Örök tavasz a könyvtár száraz levegője, és dúsan piroslanak, lihegnek, nyögdécselnek, szinte már leveznek benne a női idomok.
Jó felnézni olykor, mert hosszabban felejtheti az ember a szemét ezeken a hölgyeken, kiváltképpen a testükön - hosszabban legalábbis, mint buszon, villamoson. Mert buszon, villamoson tovalibegnek a lányok, mihelyst nyílnak az ajtók, az utcán meg mennek, lépkednek, teszik egymás után a lábukat, hogy mozog a faruk bele, ettől lódul meg a vér bennünk, lógó szemű férfiakban. Vagy ha éppen nem mennek, hanem állnak, állva utaznak, akkor sem marad tér, de főleg idő a nyugodt szemlélésre: még a legkacérabbak szemét is dühfelhő borítja be, ha egy percnél tovább merészeljük nézni őket.
Felhívás irodalmi idézetek gyűjtésére
Kedves olvasóim!
Ez a blog csupán kelléke az iwiw-es oldalamnak.
Itt gyűjtöm - segítségetekkel - azokat az irodalmi utalásokat, ahol az Országos Széchényi Könyvtár akár csak mint helyszín "szerepel", de írhatnak rólam bármilyen más ügyből kifolyólag is...
Elég ehhez egy bekezdés egy regényből, egy utalás egy versből is! (akár...)
A kommentekben várom virtuális céduláitokat!
Mindjárt egy példa:
Levendel Júlia: Hát amint fölállok Költészetregény
Liget, 2001
(tkp. a 19-20. századi magyar irodalomról, olvasmányélményekről egy esszé- ill. memoárkötet)
Ebben a "Még nem fogunk belelépni" c. fejezetben (109-110.o.) esik szó rólam, ahogy a szerző visszaemlékszik kutatására a Vörömarty társaságról, és emiatt mikrofilmeket böngész nálam, valamint a folyóiratteremben elnézi a szabadpolcos Liget köteteket...
Persze lehet szikárabban is... a fontos adatokkal:
szerző, cím, kiadó, év,
esetleg még: oldalszám,
és ha csak egy mondatban, de jó lenne az is, hogy milyen kontextusban szerepelek...
Köszönöm! Köszönjük!
P.s.
Ez a blog nem az OSZK hivatalos blogja, hozzá jogszerűen nem kötődik.
P.s. No2
A nem a blog témáját érintő kommentek törlésre kerülhetnek.